Sírás: valóban nagy probléma? Mi a megoldás?

Újszülött kör

Hívhatjuk „4.trimeszternek” is, erről rengeteg írás szól: egész egyszerűen még nem adaptálódtak teljesen a külvilág felé, minden új, minden zajos, hideg, ijesztő számukra a biztonságot nyújtó anyaméh közege után. Ekkor a megoldás a testközelség. Hordozókendő, saját magunkon altatás, szoptatás, komfort-szopizás, összebújás.

Lehet akár hasfájás is az oka, ezt onnét vesszük észre, hogy hirtelen felrántja a pici a lábát, és a semmiből éles hangon kezd sírni. Emellett a széklet megváltozása, szélgörcsök jelentkeznek. Feltétlenül kérjük ki a gyermekorvos tanácsát ilyen esetben.

Mikro-ébredések

Nagyjából 4 hónapos kor környékén indul ez a folyamat: a pici felriad, hogy ellenőrizze a környezetét, mondhatjuk úgy is, hogy „csekkol” minket. Sokan ilyenkor találkoznak azzal a problémával, hogy az eddig szuperalvó gyerek éjjelente ébredni kezd. Ekkor a megnyugtatás, hogy ott vagyunk, azonnali megoldást nyújthat, és ez csak átmeneti időszak, ne csüggedjünk.

Fogzás

A szerencsésebbek egyszer csak azt veszik észre, hogy egy újabb foggal lett gazdagabb a babájuk. A kevésbé szerencsések pedig közelharcot vívnak az éjjeli ébredésekkel, fent létekkel, semmiből jövő sikítós-sírásokkal. Ami beválhat, a teljesség igénye nélkül: hűtőrágóka, Dentinox, Dologel, Viburcol kúp (teljesen növényi eredetű), legvégső esetben pedig fájdalomcsillapító. És sok kitartás.

Dackorszak

„Nem. Nem. Nem. De miért? Nem. Nem.” Ugyan már beszélni tud, de impulzív, mindenen robban, dobálózik, sír. Ez is teljesen természetes korszak, csak érdemes lehet könnyíteni a helyzeten. Ami ilyenkor a gyerkőcöt a végletekbe fulladó sírásba tudja kergetni, az az ő nem-megértése. Ha azt mondjuk, „ne hisztizz már”, és nem ismerjük el a problémáját, azzal ellenkező hatást érhetünk el, mint szerettük volna. Természetesen „megtörhető” a gyerek akarata, csak nem biztos, hogy hosszútávon célravezető, mert sok lelki probléma forrásává válhat ez a módszer. Előre mutatóbb magatartás a szülő részéről, ha teljes figyelmével megpróbálja megérteni és átérezni, mi a probléma. Ha becsuktunk egy ajtót, és azon sír, annak is oka van. Üljünk le mellé, öleljük meg (ez szinte mindenre megoldás), és magyarázzuk el, hogy értjük, miért ijedt meg, de ennek ez és ez az oka.

A környezetünk reakciója, hogy vajon ki-mit szól, ítélkeznek-e felettünk, ugyan egy állandó probléma; de próbáljuk meg nem beengedni még ezt a plusz negatív hatást is. A Te gyermeked, Te tudod, hogy mi a legjobb neki.