Anyáknak egy anyától

Fontosnak tartom tisztázni, hogy én is egy átlagos anya vagyok, sokszor hibázok és folyamatosan tanulok. Amit írok, nem szentírás, nincs kőbe vésve, elvégre minden manó egyedi, ahogy mi is azok vagyunk. Mindig igyekeztem az aranyközéputat megtalálni a fiammal kapcsolatban, hiába vannak könyvek a különböző nevelési „irányzatokról”, én abban hiszek, hogy hallgassunk meg több véleményt, és abból gyúrjuk össze a sajátunkat. Ha bármilyen észrevételetek lenne, írjatok bátran a marketing@babylion.hu címre. Akár meglátást, kérdést, javaslatot. 

Kezdésként egy könnyed témával indítanék, igaz történet alapján. Gondolom mindenki találkozott már a jószándékkal támadó ismeretlenekkel, akik tudják, hogy Neked igazából nem is fiad van, hanem lányod és amúgyis: már rég szobatisztának kéne lennie 5 hónaposan, nem?! Itt szeretném megemlíteni, hogy nem vagyok egy elveszett bárány, egy idő után már reflexből válaszoltam a jobbnál-jobb kérdésekre.

Szóval jöjjenek a személyes kedvenceim:

-Veletek alszik? Sosem tudod majd kirakni onnan.

-Ó nem gond. Majd mikor 17 lesz, hozhatja a kis barátnőjét is. Mi így leszünk együtt egy nagy és boldog család!

Gyermek talpig kékben, babakocsi szürke.

- Kislány, ugye?

- Nem, kisfiú. :)

- Érdekes. Pedig én védőnő voltam, mindig meg tudom mondani, és ő kislánynak tűnik.

- Hát, pedig ő kisfiú, tessék csak elhinni. 

 - És mikor jön a kistesó?

- Nem jön.

- Hát, pedig kéne!

(ez már az a pont, amikor a mosolyom beszél helyettem)

- Hány éves?

- Két éves múlt.

- Pedig nagyobbnak tűnik.

- Igen, de csak 2 múlt.

- Biztos?

- Igen, ott voltam, mikor született. Biztos. 

Összegezve, anyának lenni néha nem csak azért nehézkes, mert a mindennapi kis harcainkat vívjuk, hanem mert jedi-lovagként kell reagálnunk a szebbnél szebb kérdésekre.

Ha tetszett, köszönöm a megosztást!

Szeretettel:

Zita